Ha a szilikagélt használat közben vízgőz vagy más szerves anyagok adszorbeálják a közegben, az adszorpciós kapacitás csökken, és regenerálás után újra felhasználható.
A vízgőz adszorpcióját követő regenerációhoz általában melegítési eljárást alkalmaznak: a nedvességet termikus deszorpcióval távolítják el. Különféle fűtési módok léteznek, mint például az elektromos fűtő kemence, az égéstermék-fűtés és a forró levegős szárítás. A kék szilikagél deszorbeálódási hőmérsékletét általában 120 fokon belül szabályozzuk, és a hőmérsékletet fokozatosan növeljük. A regenerált szilikagél után le kell hűteni, újra használható.
A szerves szennyeződések adszorpciója utáni regenerációhoz általában a kalcinálási módszert alkalmazzák: a kék szilikagélt fokozatosan, de legfeljebb 200 fokra melegítik sütőkemencében, 4-8 óra elteltével. A regenerálási folyamat során figyelni kell a hőmérséklet fokozatos emelésére, hogy elkerüljük a gumirészecskék erős kiszáradás miatti szétrepedését és csökkentsük a visszanyerési sebességet. Ugyanakkor a szilikagél pórusszerkezete a regeneráció után különböző mértékű változást okoz, így csökkenti a szilikagél adszorpciós teljesítményét, befolyásolja a használati értéket, és csak szigorúan szabályozza a hőmérsékletet, hogy enyhítse ezt a helyzetet.
